A legjobb filmek azok, amelyek közben nem vesszük észre, hogy színészeket látunk a vásznon. A Nyughatatlan című mozi a legtöbb tekintetben ilyen, legalábbis ami a két főszereplőt, Johnny Casht (Joaquin Phoenix) és June Cartert (Reese Witherspoon) illeti. Nem véletlen tehát a szakmai elismerés.

"Nekem kellett volna inkább meghalnom" - gondolhatta magában Johnny Cash, miután apja a fejéhez vágta, hogy a kettő közül a jobbik gyermekét veszítette el. Az ilyen élmények sokáig kísértik az embert, és erre a kiváló zenész pályafutása az egyik leglátványosabb példa.

Johnny - politikailag korrekt kifejezéssel élve - hátrányos helyzetű környezetből indul. Mégis, szinte mindene megvan, ami a boldogsághoz kell: szerető feleség, gyerek, egyet kivéve: ez pedig a pénz.

Így mindjárt az elején el is érkezünk a film egyik dramaturgiai mérföldkövéhez, hiszen a férfinek választania kell a bizonytalan zenészi karrier és a biztos, de unalmas megélhetést nyújtó munka között.

A választást pedig ismerjük, ezzel pedig be is indul a sikersztori. Dübörög a zenegyár, dől a lé, nők jönnek-mennek, gyarapodik a család is, azonban a várva várt boldogság csak nem akar megérkezni.

Ráadásul a színen feltűnik a gyerekkori bálvány June Carter énekesnő (Witherspoon) is. Az ő személyében Johnny élete és családi boldogsága alapvetően rendül meg, ráadásul a problémáit egyre nehezebben kezelő férfit egyre inkább beszippantja az alkohol és a drog.

Hiába a fényes karrier, teltházas koncertek, drámai komolyságú pontja ez úgy a férfi életének, akárcsak a filmnek, még akkor is, ha kisebb-nagyobb gagyizások teszik helyenként mindezt kevésbé komollyá. (Például, amikor először droggal kínálják Casht, mondván, hogy
"nyugi, Elvis is ezt használja!").

Ez azonban kevésbé számít a nagyszerű teljesítményt nyújtó Joaquin Phoenix vérprofi játéka mellett.

A ritkamód hiteles alakítás a 2006-os esztendő egyik legkiválóbbja, a most is bűbájos Reese Witherspoonnal együtt - ezt már most, az év kezdetén borítékolhatjuk. (Witherspoont közben ezért az alakításáért Oscarra jelölték - A szerk.) A legfőbb hiányossága a Nyughatatlannak, hogy időnként döcögőssé válik, ami a több mint két órás hosszra tekintettel talán nem meglepő.

A néhány éve elhunyt country-legenda Johnny Cash nagyszerű önéletrajzi regényéből készült alkotást egyébként az a James Mangold rendező jegyzi, akit olyan filmek kapcsán már megismerhettünk, mint a Kate és Leopold vagy az Észvesztő.

Az persze örök kérdés, hogy egy portréfilm mennyire lehet sikeres, ám úgy tűnik, a film készítői ezúttal mindent erejüket latba vetették. Nem hiába.